KÖRÖSVÖLGYI LOVASÍJÁSZOK
BÉKÉS MEGYE LOVASÍJÁSZAI  /  HORSEBACK ARCHERS OF THE KÖRÖS-VALLEY
MENÜ

A LOVASÍJÁSZAT KÜLÖNFÉLE VERSENYSZABÁLYAI

 

Lovasíjászni ma már a világ számos országában lehet. Van ahol ősi tradíció által meghatározott módon, pályán, célokra, íjjal - mint Japánban. Van ahol újjáélesztették a képeken, leírásokban szereplő hagyományt, mint Törökországban. És van, ahol szinte "frissen" ötlötték ki a lovasíjászat szabályait, mint hazánkban.

 

Ha valaki lovasíjászként nemzetközi porondra kíván lépni, nem árt tisztában lennie a különböző versenyszabályokkal. Ebben szeretnénk a segítségére lenni.

 

A KASSAI-FÉLE LOVASÍJÁSZ VILÁGSZÖVETSÉG VERSENYSZABÁLYA

 

Az elmúlt másfél-két évtizedben többször is változott, fejlődött a versenyszabály.

Jelenleg 100 méter hosszú, egyenes vonalú vágtapályán zajlik a verseny. A vágta vonalától 9 méterre elhelyezett, forgatható, három körös, 30-60-90 cm átmérőjű célra, melynek középpontja 2 méter magasan van, lehet tetszőleges számú vesszőt lőni. A 100 métert a lónak vágta jármódban kell megtennie, 20 másodperces szintidő alatt. A verseny három bemelegíítő és kilenc "éles", értékelt futamból áll. A menetidő és a szintidő fotocellás kapukkal mért különbsége az íjász lőeredményéhez plusz pontként hozzáadódik. A sok, akár nyolc-tíz vesszővel elérhető, 200 pont feletti rekord pontszámhoz természetesen lassabb ló kell, amely a 100 métert 20 másodperc alatt szinte "helyben" is tudja vágtázni, és természetesen olyan íjász, aki ezt az időt sok, és pontos lövésre tudja kihasználni.

 

A WORD HORSEBACK ARCHERY FEDERATION VERSENYSZABÁLYAI

 

A "HUNGARIAN STYLE", VAGYIS A MAGYAR SZABÁLY

 

A Lovasíjász Világszövetség szabályrendszerének része, egyik eleme - lényegében azonos a Kassai Lajos által kidolgozott, eredeti versenyszabállyal, amely alapján még az első versenyeket rendezték.

A pálya egyenes vonalú, 90 méteres, három 30 méteres szakaszra osztott. Közepén, a vágta vonalától 9 méterre 3 darab háromkörös vesszőfogó, ezeket kell egy-egy lövéssel eltalálni. Az elsőt, melynek pontozása 2-3-4, az első vágtaszakaszról előre lőve, a második, 1-2-3 pontozásút a középső szakaszról oldalra lőve, a hátsó, 3-4-5 pontozásút a harmadik szakaszról hátrafelé lőve kell meglőni. A szintidő 16 másodperc, és az íjásznak hat értékelt vágtája van a verseny során.

 

A "KOREAN STYLE", VAGYIS A KOREAI SZABÁLY

 

A Lovasíjász Világszövetség versenyrendszerének következő eleme, amely három részből, mindegyikben két-két vágtából, tehát szintén hat futamból áll.

Az első a "single shot", az egy vesszős lövés. A pálya 90 méter hosszú, nem feltétlenül egyenes vonalú. A cél a pálya közepén, a vágta vonalától 5 méter távolságban, a talajra elhelyezett 84x84 cm-es színes négyzet. Színezése fekete (1 pon), zöld (2 pont), sárga (3 pont) piros (4 pont). A piros  mezőben stilizált tigrisfej vicsorog. Ennek eltalálása 5 pontot ér. A szintidő 12 másodperc, azaz, itt nem lehet "helyben vágtázni"!

A második rész a "double shot", a két vessző lövés. A pálya és a szintidő ugyanaz, mint az előbb, ám itt két cél van, méghozzá elforgatva. Az első a starttól 40 méterre, ezt előre kell lőni, a második a starttól 50 méterre, ám ezt már hátrafelé fordulva kell meglőni.

A harmadik rész a "multiple shot", ahol a lovasíjász ismét "csak" oldalra lő, ám a pálya, amit 16 másodperc alatt kell teljesíteni, már 150 méter hosszú. Öt cél van rajta elhelyezve, köztük 30 méter a távolság. Az első 15 méterre van a starttól.

 

A "POLISH STYLE", VAGYIS A LENGYEL SZABÁLY

 

A pálya 400-800 méter hosszú, nem szabályos kör alakú. Praktikusan egy focipálya körüli "futó kör". A célt 8 darab, szabvány 80 cm-es átmérőjű FITA lőlap jelenti, amelyeket különböző magasságokban helyeznek el. Egy-egy célra tetszőleges számú vessző lőhető. A lőlapok speciális számozása nem 1-től 10-ig terjed, hanem a színezése alapján csak 1-től 5-ig.

 

A "MOGU TEAM PLAY", VAGYIS A MOGU-LABDA MEGLÖVÉSE

 

A Világszövetség versenyrendszerének vitathatatlanul leglátványosabb, legérdekesebb, talán azt is mondhatnánk, hogy a valódi lovas íjhasználatot leginkább modellező része. A "mogu-labda" nagyjából 60 cm-átmérőjű "strandlabda szerűség", amit egy lovas 5 méteres zsinórral vontat vágtában maga után, és amit az ellenfél két lovasának kell tompa hegyű nyilakkal a minimum 100 méter hosszú pályán minél többször eltalálni. A dolog érdekessége, hogy a labdát húzó lovas tíz méterrel az íjászok mögül indul, s természetesen igyekszik úgy lovagolni, hogy a mogu-labda minél inkább kilengjen, minél nehezebb legyen azt eltalálni.

 

SZITTYA LOVASÍJÁSZAT

(újabban: Történelmi Jellegű Magyar Lovasíjászat)

 

A csabaiak találmánya, amelyhez az alapötletet a lovasíjász bemutatók szolgáltatták, bár kétségtelenül hasonlít a koreaiak "multiple shot" versenyéhez, csak talán annál valamivel nehezebb feladat.

A pálya 98 méter hosszú, egyenes vonalú. A cél 15-30-45 cm átmérőjű kör, amelynek teteje kb. 170 cm magasan van elhelyezve. A találatok értéke 3-2-1 pont. A vágta vonalától 7 méter távolságban lévő célokból hét darab kerül kihelyezésre, az alap (edző) pályán a starttól és egymástól 14-14 méter távolságban. A versenypályán a 2. célhoz van csoportosítva az 1. és a 3. vesszőfogó, a 6.-hoz az 5. és a 7. vesszőfogó. Az 1-es és az 5-ös célt tehát előre lőve, a 2-es, 4-es és 6-os célt oldalra, a 3-as és a 7-es célt hátrafelé kell meglőni. Szintidő nincs, de a találatok közül csak az érvényes, amelyet az íjász akkor adott le, amikor a lova vágta jármódban haladt. Tetszőleges számú vessző lőhető, de ha egy célban több vessző is van, akkor csak a legmagasabb pontértékű vessző számít találatnak. Tehát az elérhető legmagasabb pontszám 147 pont.

A verseny három próbafutamból és hét értékeltből áll.

 

A "QABAG", VAGYIS A TÖRÖK LOVASÍJÁSZOK TÖKLÖVŐ VERSENYE

 

Nem "modern kitaláció", a középkorban a magyar Hódoltság területén is elterjedt szórakozása volt a török lovas íjászoknak, természetes hát, hogy a mai török történelmi íjászok felélesztették hagyományát.

A verseny lényege, hogy egy 5-6 méter magas pózna alatt elvágtatva, a tetejére szúrt tököt kellett eltalálni. Mai, modern változatában valami lefordított "lavórszerű" vesszőfogó helyettesíti a tököt.  Vágtató ló hátáról felfelé lőni - érdekes mulatság, és cseppet sem könnyű feladat. Különösen ha hozzátesszük azt is, hogy a török kollégák arab lovai - legalábbis a képek tanúsága szerint - nem csigatempóban vágtatnak.

 

A "YABUSAME", VAGYIS A JAPÁN LOVASÍJÁSZAT

 

Megközelítőleg sem sport, a szó angolszász értelmében, és nem is egyszerűen tradícionális harcművészet. Annál több, bizonyos értelemben szakrális cselekedet, amelyben nem csupán a hagyományos asszimetrikus bambusz íjaknak (yumi), bambusz vesszőknek, a hagyományos viseletnek, lószerszámnak van nagy szerepe. Fontosak a mozdulatok, az íj feszítése, a vessző ráhelyezése az idegre, legalább annyira, mint maga a cél eltalálása.

Mivel ma Japánban lovat tartani koránsem olcsó mulatság (sosem volt az), a lovasíjász kitüntetett szerepet kap a mai japán társadalomban, kultúrában is. A yabusame elsősorban lovasíjász bemutató, és nem verseny, amely során 255 méter hosszú pályán vágtatva három fa lapot kell az íjásznak eltalálnia. A találatot a fa lapok puffanása, eltörése, leesése jelzi.

A csodaszép viseletek, lószerszámok, a lovasíjászat és a tradíció mélységes tisztelete példát mutathatnak bárkinek, aki lovasíjászattal foglalkozik, akár versenysportnak, akár harcművészetnek, akár hagyományőrzésnek is tekinti, amit csinál.

 

 

********************************************************************************************************

 

 

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet